A diszlexia egy részképesség-zavar, ezért elsõsorban specialis pedagógiai módszerekkel lehet a gyereken segíteni. Nincs tökéletes "gyógymódja". A legsúlyosabb diszlexiások valószínûleg felnõtt korukban sem fognak szívesen hangosan felolvasni, lehet, hogy csúnyán és helyesírási hibákat vétve írnak majd. De elérhető a probléma olyan mértékű kezelése, hogy az olvasás hatékony tanulási eszköz legyen, az enyhébb diszlexiások esetében megfelelõ speciális pedagógiai segítséggel teljesen korrigálható a probléma. Ha iskolai pályafutásuk során megkapják a megfelelõ segítséget, megértik és elfogadják nehézségeiket, a diszlexiások akár sikeres mérnökök, orvosok is lehetnek. Elengedhetetlen a család támogatása, mert a diszlexiásokat már eleve elég kudarc éri, fontos, hogy erőfeszítéseiket megbecsüljék.

A diszlexia-veszélyeztetettséget már óvodás korban logopédiai-pszichológiai vizsgálatokkal elõre lehet jelezni. Az időben - még az iskoláskor elõtt - megkezdett intenzív terápiával (heti 3-4 alkalom) enyhébb zavar esetén meg lehet elõzni a diszlexia kialakulását, súlyosabb esetben is csökkenteni lehet a tüneteket.

A diszlexiások fejlesztése a sérült készségek erősítésével, illetve ezek figyelembevételével az olvasás újratanításával történik. Ennek módszerét Meixner Ildikó dolgozta ki.