Egyesületünk 1. féléves programja 2008 márciustól
Március 29-én Országos Fórumot szervezünk 10-14 óráig. Helyszín: 1114. Budapest Villányi út 11-13.
28. konferenciánkon meghajtjuk fejünket Meixner Ildikó máig érvényes és előremutató szakmai munkája és az egész életét meghatározó erkölcsi szilárdsága előtt. / A meghívót mellékeljük – az 1000.-Ft belépődíj kiváltható az éves tagdíj befizetésével. / Májusban Szakmai Kerekasztal beszélgetést tervezünk a munkánk iránt érdeklődő külföldi pedagógushallgatókkal. /Részletekről a Fórumon adunk tájékoztatást. / Augusztus 2-9-ig Csanádon lesz a nyári tábor. Maldrik Györgyné kollégánk 11 év óta olyan légkört biztosít a gyerekeinknek, amelyben az adottságaik, kreativitásuk látványosan érvényesülhet.
Eddigi közéleti tevékenységünk arra kötelez minket, hogy ismételten feltegyük azokat a kérdéseket, amelyekre 25 éve nem kapunk választ.
Miért hiányzik az óvodai nevelésből ötéves kortól a kötelező és szakszerű felkészítés az iskolára, különös tekintettel a hátrányos helyzetben élő kisgyerekekre? Mikor szakítunk azzal a gyakorlattal, hogy ajk’r 8 éves korukig is az óvodában tarthatóak a sajátos nevelést igénylő (SNI) gyerekek? – mik0zben nem reszesulnek erdemi fejleszteben. Tisztelet a kivételnek. Miért nem hét éves kortol kezdődik a tankötelezettség mindenkire egyforma érvényességgel? Miért tiltjuk szigorúan az óvoda utolsó v. ismétlő nagycsoportjában a rászorulók olvasástanítását, amikor sokan már 4-5 évesen ezt maguktól tudják - hál’istennek? Meddig kell még várnunk a 6 évesek országosan kötelező mozgáskoordinációt, beszédet, számfogalmat felmérő szűrésére, majd a szűrés életkorhoz, tananyaghoz kötött ismétlésére az első és harmadik osztály befejezésekor? – Amit szakszerű korrekciónak kellene követnie! Hol vannak a gyakorlati és elméleti tudással rendelkező szakemberek, akiknek kötelességük lenne a felsőoktatásban ezekre a feladatokra felkészíteni az óvoda-, később az iskolapedagógusokat?
Az iskolában miért nem hagyunk időt a gyereknek arra, hogy legalább 11 éves koráig gyerek maradhasson? Meddig gyötörjük első osztályban a nyelvi szerkezettől eltérő - ugyan szótagokra felbontott - mégis szóképes olvasástanítással? Második osztálytól pedig veretes nyelvezetű, több oldalas ősi mondákkal, népmesékkel? Miért nem az életüket, környezetüket ismertető, éppen ezért hozzájuk közelálló, rövid történeteket adunk a kezükbe? Mikor látjuk be, hogy a helyesen írás nem a szabályok bemagoltatásával, hanem az életkorhoz szigorúan igazodó, a nyelvi szabályokat is tudatosan követő gyakorlással alakítható ki.
Miért nem nyúlunk évtizedek óta a tankönyvpiachoz és a mindennapok gyakorlatától, meg a gyerektől is teljesen elrugaszkodott tankönyvekre épült tananyaghoz?
Egyetértést, támogatást nemcsak a diszlexiás gyermekek szüleitől remélünk, hanem mindazoktól, akik a jelen és jövő oktatási és iskolarendszerének jobbító szándékú résztvevői.
Köszönetet mondunk a Konferenciaközpont valamennyi dolgozójának az évtizedet meghaladó önzetlen segítségnyújtásért. Az Oktatási Minisztériumnak a 100.000 Ft támogatásért.
Budapest, 2008. február 29.
Sieglerné Bujdos Éva
egyesületi képviselő