Az egyesületet 1990-ben diszlexiás gyermekek szülei és szakemberek alapították abból a célból, hogy képviselje a diszlexiás gyermekek érdekeit az oktatásban, illetve hogy felvilágosítást nyújtson a szülőknek és pedagógusoknak. 2006 óta közhasznú egyesületként működünk.

Eredetileg Meixner Ildikó és logopédus tanítványai kezdtek el diszlexiás gyerekek fejlesztésével/reedukációjával foglalkozni, előttük nem nagyon tudtak mit kezdeni tanárok ezekkel a gyerekekkel, sokszor rájuk sütötték, hogy buták, lusták. A szülők és logopédusok a Meixner Ildikó által kidolgozott módszer sikerén felbuzdulva határozták el, hogy lehetőleg minden diszlexiáshoz el kell juttatni a megfelelő segítséget.

Az egyesületnek jelenleg nagyjából 100 rendes tagja van, a tagdíjakból és főképp pályázatokból tartja fenn magát. Érdekképviselettel és tanfolyamok szervezésével foglalkozunk, illetve évente kétszer rendezünk szakmai konferenciát. Aktuális programunkat megtalálja itt.

Egyesületünk tagja az European Dyslexia Association-nek, amely a diszlexiával és tanulási nehézségekkel foglalkozó európai szervezeteket tömöríti.

Azt szeretnénk elérni, hogy minden diszlexiás iskolás, illetve diszlexia-veszélyeztetett óvodás megfelelő, szakszerű fejlesztésben vehessen részt. Ennek szükséges feltételei a minden gyerekre kiterjedő szűrés, és a széleskörű szakemberképzés.

Szeretnénk elérni, hogy minden gyerek kötelező szűrővizsgálaton vegyen részt az óvoda nagycsoportjában, illetve az elemi iskola 1. és 3. osztályában, mivel minél hamarabb kezdődik meg a fejlesztés, annál eredményesebb. Jó lenne, ha lenne óvodakötelezettség, mert ott elvégezhető lenne a szűrés és az iskolához szükséges készségek fejlesztése is.

Ezzel párhuzamosan égető szükség van rengeteg szakember képzésére, valamint a szülők és a pedagógusok széleskörű tájékoztatására is. Jelenleg az óvónők és pedagógusok főiskolai képzésük során nem hallanak a diszlexiáról, így nem csak hogy nem tudnak segíteni a diszlexiás gyereknek, de sokszor fel sem ismerik a problémát. Sajnos még a gyógypedagógusok és fejlesztőpedagógusok sem kapják meg azt a képzést, amivel eredményesen fejleszthetnének diszlexiás gyermekeket, márpedig szakemberek hiányában lehetetlen a többtízezer diszlexiás kiszűrése és fejlesztése.

Fontos feladatunknak tartjuk a törvényi garanciák betartatását: a diszlexiásoknak ma elvben jogukban áll szóban vagy éppen írásban felelni, hosszabb ideig írni a dolgozatokat, házi feladathoz szövegszerkesztőt használni, stb., ám ezeket a jogaikat sokszor nem tudják érvényesíteni az iskolákban. Ezenkívül szükséges lenne az olvasástanítási módszerek felülvizsgálata, és olyan olvasástanítás bevezetése, ami nem generálja, hanem kiküszöböli a diszlexiás tüneteket.

Szeretnénk elérni azt is, hogy a diszlexiásokat az iskolában ne mentsék fel feladataik alól, hanem adják meg a lehetőséget, hogy ha lassabban is, segítséggel is, de megszerezhessék a szükséges tudást. Sokszor például felmentik a diszlexiásokat a nyelvtanulás vagy a nyelvvizsgakötelezettség alól, ahelyett, hogy több segítséget és időt adnának az idegen nyelv elsajátítására.

Egyesületünk képviselői:

• Sieglerné Bujdos ÉvaAlapító elnök
  dyslexia@t-online.hu
  
• Verőné Bujdos Magdolna
  
  diszlexia.info@gmail.com
  
• Vasvári Lilian
  livasvari@gmail.com
• Adorján Katalin
  

Forduljanak hozzánk bizalommal!

A diszlexiások helyzete ma Magyarországon sajnos elkeserítő. A szülők, de még a pedagógusok nagy része sem tud eleget erről, a gyerekek 10%-át érintő a tanulási zavarról, a diszlexiás gyerekeket elkönyvelik lustának, butának. Az iskolarendszer nem tud mit kezdeni a diszlexiásokkal, sokszor egyszerűbb neki inkább átengedni a rosszul olvasó gyereket, mint annyira odafigyelni, hogy felismerje a problémát. Csak a Nevelési Tanácsadók végeznek szűrővizsgálatot, de csak azokon a gyerekeken, akiket tanáraik odaküldenek, pedig a sikeres fejlesztés érdekében már óvodáskorban ki kellene szűrni a diszlexia-veszélyeztetteket.

Alig maroknyi képzett szakember van, aki ismeri az eredményes fejlesztési és reedukációs módszereket, a pedagógusok és óvónők képzésük során semmit sem hallanak a diszlexiáról. A diszlexiáról csak a gyógypedagógusok tanulnak, és fogyatékosságként van kezelve, nem részképesség-zavarként. Pedig a diszlexiások olvasási nehézségeik ellenére átlagos, illetve kiemelkedő intelligencájú gyerekek, sokan eredményesek a reál tárgyakban, később mérnöki pályákon.

A diszlexiások olvasási nehézségeik miatt a középfokú oktatásban lemaradoznak, és sokszor nem jutnak el a felsőfokú oktatásig, pedig minden más adottságuk meglenne hozzá, és megfelő reedukáció után képesek lennének annyira jól olvasni, amennyire a tanulmányaikhoz szükséges. Az iskolákban pedig nem kapják meg a törvényileg előírt segítséget, a szóbeli felelés vagy a szövegszerkesztővel írt házi feladat lehetőségét.

Rosszak a ma széles körben alkamazott, sokszor szóképes olvasástanítási módszerek, amelyek nem használják ki a magyar írott nyelv sajátosságait, és nem tudják kiküszöbölni a diszlexiás hibákat. Szükség volna egy, a magyar nyelv írásmódját és az olvasástanulás közben lejátszódó agyi folyamatokat figyelembe vevő olvasástanítási módszer kötelező bevezetésére.

Jelenleg a következő jogszabályok vonatkoznak a diszlexiásokra: Ezek értelmében

Szoros kapcsolatban állunk a Meixner alapítvánnyal és a Pozitív Egyesülettel.