A diszlexia az írott szó elsajátításának zavara.
A diszlexiás gyerek számára, még ha egyébként nagyon értelmes is, az átlagosnál magyobb nehézséget jelent az írás-olvasás megtanulása.
Fontos hangsúlyozni, hogy a diszlexia nem fogyatékosság, hanem részképesség zavar, és semmiképpen nem a gyerek hibája!

Az olvasás egy igencsak összetett agyi folyamat, amihez sok különböző készség (például szem-kéz koordinácó, ritmusérzék, jobb és bal oldal biztos felismerése, tiszta beszéd, stb.) együttes, összehangolt működésére van szükség. Ráadásul az olvasás elsajátítása közben a gyereknek egy csomó új készséget is be kell gyakorolnia. Ha ezek közül egy vagy több nem elég fejlett, akkor az olvasás nehézkes és nem megfelelő minőségű lesz. A diszlexia tehát ezen képességek sérüléseinek eredménye.

A diszlexiás gyerekek jó értelmi képességeik ellenére nehezen vagy egyáltalán nem tanulnak meg helyesen olvasni. Az iskolában sokszor éri őket kudarc és megaláztatás, ami miatt elmegy a kedvük a tanulástól és az olvasásától. Mivel nem szeretnek olvasni, szókincsük sem bővül megfelelően, és fogalmazni sem tanulnak meg eléggé. Sokszor, ha el is olvassák tankönyveiket, nem értik meg teljesen a szöveget, és így középiskolában nem tudnak eredményesen, képességeiknek megfelelően tanulni, emiatt jövőjük is behatárolódik. Pedig a diszlexiás gyerekek teljesen ép értelműek, sokan pedig átlagon felül intelligensek vagy különösen tehetségesek reál tárgyakban.

A diszlexia közvetlen oka az olvasáshoz szükséges készségek fejletlensége, sérülése. Ez néha örökletes, máskor kiválthatja szülés közbeni trauma. Néha meg nem tudjuk, csak van. Fontos hangsúlyozni, hogy a diszlexia kialakulásában senki sem hibás, főképp a gyerek nem.

A diszlexia a különböző országokban eltérő arányban fordul elő, ez egyrészt attól függ, hogy mennyire fonetikus az adott nyelv írása, másrészt attól, hogy milyen módszerrel tanítanak olvasni. A magyar nyelv ebből a szempontból szerencsés, mert az írás nagyon fonetikus (ellenben például az angollal vagy a franciával), viszont az elterjedt olvasvástanítási módszerek nem mindig megfelelőek. Általában elmondható, hogy a diszlexiások aránya 5-15% között mozog, itthon 10% körül lehet, de erről sajnos nincs hivatalos adat.

A diszlexiás gyerekek lassan olvasnak, sokat hibáznak.

• Összetévesztenek betűket (pl: b-p, ty-gy, sz-z, sz-zs)
• Felcserélnek betűket, szótagokat (pl: le-el, kapa-paka)
• Betűket, szótagokat hagynak ki (pl: furulya-fulya) vagy toldanak be (pl: járda-járuda)
• A szavakat olvasás közben a felismerhetetlenségig eltorzíthatják.
• A sok hiba és a lassú tempó nagyon megnehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi számukra az olvasott szöveg megértését.
• Gyakori, hogy csúnyán és hibásan írnak.
• Nehezen tanulják a nyelvtant.
• Gyakran még iskoláskorban sem ejtenek tisztán minden hangot.
• Nehezen tanulnak meg új szavakat, kifejezéseket, neveket.
• Egyszerre csak egy utasítást tudnak megjegyezni.
• Rövid ideig tudják figyelmüket összpontosítani.
• Fáradékonyak.

Diszlexia - veszélyeztettek azok a kisgyerekek lehetnek, akik:

• későn kezdtek beszélni,
• sokáig ejtették hibásan a hangokat,
• ügyetlen mozgásúak,
• nem egyértelmű, hogy jobb vagy balkezesek-e,
• sokszor tévesztik össze a jobb és bal oldalt.

A felsoroltak megléte egyenként nem jelent feltétlenül diszlexia-veszélyt, de több jelenség együttes előfordulása már mindenképpen figyelmet érdemel.

A diszlexia egy részképesség-zavar, ezért elsõsorban specialis pedagógiai módszerekkel lehet a gyereken segíteni. Nincs tökéletes "gyógymódja". A legsúlyosabb diszlexiások valószínûleg felnõtt korukban sem fognak szívesen hangosan felolvasni, lehet, hogy csúnyán és helyesírási hibákat vétve írnak majd. De elérhető a probléma olyan mértékű kezelése, hogy az olvasás hatékony tanulási eszköz legyen, az enyhébb diszlexiások esetében megfelelõ speciális pedagógiai segítséggel teljesen korrigálható a probléma. Ha iskolai pályafutásuk során megkapják a megfelelõ segítséget, megértik és elfogadják nehézségeiket, a diszlexiások akár sikeres mérnökök, orvosok is lehetnek. Elengedhetetlen a család támogatása, mert a diszlexiásokat már eleve elég kudarc éri, fontos, hogy erőfeszítéseiket megbecsüljék.

A diszlexia-veszélyeztetettséget már óvodás korban logopédiai-pszichológiai vizsgálatokkal elõre lehet jelezni. Az időben - még az iskoláskor elõtt - megkezdett intenzív terápiával (heti 3-4 alkalom) enyhébb zavar esetén meg lehet elõzni a diszlexia kialakulását, súlyosabb esetben is csökkenteni lehet a tüneteket.

A diszlexiások fejlesztése a sérült készségek erősítésével, illetve ezek figyelembevételével az olvasás újratanításával történik. Ennek módszerét Meixner Ildikó dolgozta ki.